Gyárfás Tamás és köztévéből eltanácsolt műsora remek szemléltetőeszköze a hazai nyilvánosságipar gyerekbetegségeinek. Jelesül, hogy nem lehet például a belpolitika által tulajdonolt-ellenőrzött cégektől pénzt elfogadni, utána pedig a demokrácia közszolgálati őrzőkutyájaként fellépni.
Az, hogy a beiktatott kormányra bízzuk távozó elődje ügyeinek megítélését, olyan, mintha a futballbíró helyett a Fradi döntené el, hogy az Újpest szabálytalankodott-e. A várhatóan hatalomra kerülő Fidesz kormány elszámoltatás-felelőse Balsai István lesz. Keller László már egyszer csődöt mondott ezen a poszton, le is váltották. Jobb lenne a korrupciós ügyek kivizsgálását az ügyészségekre, bíróságokra bízni.
A jelek szerint a szocialisták belenyugodtak, hogy ellenzékbe kell vonulniuk. Igaz, hogy zsíros pozíciókat kell feladniuk, de legalább mentesülnek a kormányzati felelősség alól. Sokan pedig az ellenzéki szerepkörtől remélik a párt baloldaliságának reneszánszát. Milyen ellenzék lenne nyolc év hatalom után az MSZP? Saját döntésüktől is függ, de nyilván attól is, vajon a Fidesz ugyanazt a kíméletlen politikát folytatja-e ellenfelével szemben, mint tette azt az MSZP, amikor kormányon volt.
Az alábbiakban közöljük a debreceni önkormányzat kommunikációs ügyekért felelős tanácsnokának, Kovács Zoltánnak „Debrecen városa és Kósa Lajos nevében” írt, helyreigazítást kérő levelét, és a kifogásolt cikk szerzőjének, Papp László Tamásnak a kérelemre adott válaszát.
Megtalálni véli az utóbbi idők korrupciós botrányainak ellenoldali párját az MSZP. A debreceni szocialisták egyes közcéges vezetők lelépési pénzének, illetve a polgármesteri bizalmasok rovott múltjának apropóján próbálnak fogást találni a politikusok népszerűségi listáját (a Századvég szerint) pillanatnyilag vezető Kósa Lajos debreceni polgármesteren. A baloldal nem először kísérli meg leleplezni a Fidesz-politikust. Eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel.
„A Fidesznek nincsen Jobbik-stratégiája, mert egy olyan pártnak, amely 60 százalékos választási győzelmet arat, erre nincs szüksége.” – jelentette ki az uniós választást követően Kósa Lajos. Súlyos politikai tudatlanságról tanúskodik, ha ezt valóban így gondolják a legnagyobb ellenzéki párt mérvadó stratégái. Az a harcmodor ugyanis, amit a mérsékelt jobboldal az antiszemita-rasszista „veszettek” megszelídítésére és beidomítására tíz éve kidolgozott, csődöt mondott.
Bauer Tamás korábbi levelében bírálta Pelle Jánost és Papp László Tamást, amiért bagatellizálják a Fidesz kormányra kerülésével fenyegető veszélyeket. Pelle János már reagált Bauer írására, most a másik megszólított, Papp László Tamás válaszát közöljük. Szerinte Orbán pártja nem demokráciaellenes, s nem is fenyegeti a demokráciát, még ha a Fidesz demokráciafelfogása különbözik is az övétől, és számos vonása egyáltalán nem rokonszenves.
Ugyanazon embertípus, aki jelenleg a melegeken van kiakadva, száz éve a válást, az önkielégítést és a házasság előtti szexet akarta tiltani.
Klasszikus sorozatgyilkosságok és a modern terrorizmus sajátos hibridje az a tavaly óta folyó kegyetlen orvlövészet, amelyre nemrég tett pontot a rendőrség. A romákat ölő kis létszámú „halálsejt” cselekedeteinek hátterében egyszerre lehetett ideológiai és lélektani motívum. Igazságügyi pszichiáterekre vár annak tisztázása: az áldozatok származása tényleges ok, netán „csak” ürügy volt a gyilkolásra.
Korrupcióbűzös ügyei mindegyik szekértábornak, közéleti oldalnak vannak és lesznek. De a párt-és tömegbázissal, politikai-szakmai jövőképpel rendelkező hatalmasság úgy nyúl a közösbe, hogy holnap és holnapután is legyen miből lopni. Egy hiteltelenség-rekordokat döntögető, önmagát túlélni akaró vezetés jövőtlen pártkatonája erre már nincs tekintettel. Ő már csak önmagára van tekintettel. Akár a győzelemre eleve esélytelen, vert hadsereg dezertált, fosztogató katonája
Van egy termék, amelynek forgalma válságidőszakban sem csökken, sőt. Olyankor válik igazán kurrens cikké. Nem más ez, mint az összeesküvés-elmélet. Minél nagyobb a baj, annál dúsabb a paranoia aratása. Elrettentő példaként, a józanész vert hadainak okulására csináltunk egy kis szüretet a politikailag motivált üldözési mánia terméséből.
Kegyetlen ravaszságukat támasztja alá, hogy az elkövetők valószínűleg nem tagjai jelentős szélsőséges csoportnak, hálózatnak (ahonnan egy beavatott vagy gyanút fogó „gyenge láncszem” feldobhatná őket.) Izolált, belterjes, sejtszerű társaság lehet. Munkájuk és/vagy hobbijuk utazáshoz kötődik, így közös eltűnésük, távollétük senkinek nem tűnik fel. Nincs „szent ügyük”, kiáltványuk, üzenetük. Az üzenet (egyben a végcél) maga a gyilkosság mint önös passzió. Szemben a politikusokat kipécéző Magyarok Nyilaival, arra sem vigyáznak, hogy a célpontjuk ellenszenves, irritáló, népszerűtlen (egyáltalán: ismert) legyen.
Nyugodtan kimondható: az elmúlt húsz évben a köztévé soha nem tudta optimális mértékben produkálni a demokratikus (és adópénzből finanszírozott) csatornától elvárható világnézeti semlegesség, a pártatlan hozzáállás minimumát. Örvendetes kivételek akadtak, de a politikai vagy közéleti magazinműsorok javarészénél - beleértve a Napkeltét vagy Juszt László műsorát - az újságíró hangütéséből, a behívott vendégnek feltett kérdések súlyából kikalkulálható volt, az illető merrefelé húz.
Nyilvánosságra került az állami-önkormányzati cégvezetők fizetése. Leszögezendő: a közszolgálati intézmények és közcégek vezetői, magas rangú beosztottjai mindig és mindenütt jóval többet keresnek az átlagembernél. Nem a magas fizetés a gond. Hanem, hogy azt – a versenyszektorral ellentétben – igazi teljesítmény-és minőségellenőrzés, az ügyfél-elégedettség felmérése nélkül, alanyi jogon, politikai zsákmányelven folyósítják.
Továbbra is számos rejtély övezi a 89-es rendszerváltás, illetve német újraegyesítés eseményeit. Mivel tudták a németek rávenni a magyar kommunista elitet a határnyitásra, és ezért mit adtak cserébe? Valóban hozzásegítették-e a magyar politikai elit tagjait, hogy a multiknál – kapcsolati tőkéjüket használva – tevékenykedjenek? Annyi kiderült, hogy a német újraegyesítés megakadályozását az angolok, franciák Gorbacsovtól várták. Aki ellen is állt - de csak egy darabig. Vajon miért?
Stadler János vitába száll Papp László Tamás korábbi, Melegek és homofóbok: békésen mindenki felvonulhat című cikkének állításaival, mert szerinte saját szándékaikkal ellentétesek a melegfelvonulások: a közvélemény megnyerése helyett inkább visszatetszést szülnek, és a meleg közösség számos tagja sem ért egyet velük. Papp László Tamás válaszában megismétli: tiltási indítványoknak nincs helyűk, de a melegparádék jellegéről indulhatna belső vita.
Az őssejt-kutatásnak, az őssejt-nyerésnek nem voltak és nincsenek most sem szakmai kollégiumi, illetve kutatási irányelvei. A terület feltérképezetlen. Nyilvánvaló, hogy azoknál, akik az őket gyötrő kór mellett nyugodtan és fájdalommentesen elélhetnek hosszú évekig-évtizedekig, nem alkalmazható olyan terápia, melynek távlatilag óriási kockázatai vannak. De mi a helyzet azokkal, akikről az orvosok már lemondtak? Akik haldokolnak, és akiknek csak hónapokat, iszonyatos agóniát jósolnak?
Korrupciógyanús ügyész (a vádhatóság egykori szóvivőjének) lelepleződése ismét címlapra tette az UD Zrt. büntetőügye miatt amúgy is reflektorfényben lévő ügyészséget. És ismét előkerült a politikai elfogultság vádja. Sokkal könnyebb lenne az ügyészségnek is visszautasítani e vádakat, ha felszámolnák a jogrendszer strukturális eredetű rendellenességeit. Ami egyébként az igazságszolgáltatás, közigazgatás egészére jellemző: gyenge külső-belső civil kontroll, nehezen átlátható szervezeti működés, az utólagos elszámoltathatóság hiánya.
Hangos tiltakozást generált a csendrendelet – röviden így összegezhető Terézváros önkormányzatának éjszakára szóló „mulatási zárlatának” fogadtatása. Az ott lakók viszont csendben örülnek. Tény, egyedül adminisztratív eszközökkel nem lehet embereket kulturált viselkedésre idomítani. Egyensúlyt kell találni a lakókörnyezeti csendigény és a szórakozással együtt járó zajhatás között.
Döbbenetes (és szellemiségében Ceausescu kisebbségpolitikájára hajazó módszerű), hogy ezután a magyar orvos az ugyancsak magyar páciensével akkor is csak szlovákul beszélhet, ha ezt egyikük sem akarja vagy kívánja. Ugyanígy szürreális, hogy egy művészeti rendezvény konferansziéjának akkor is muszáj szlovákul is eldarálnia poénos vagy bölcselkedő mondatait, ha erre semmiféle igény nincs, mivel a nézőközönség színmagyar. Vagy, hogy minden emléktábla szövegéhez minisztériumi láttamozás kell.
